Az orosz piacot célozza a PORT.hu

Szerző: digibiz

Címkék: port.hu

2011.
02.28.
10:51

1 hozzászólás

Betűméret csökkentés Betűméret növelés Küldés e-mailben Cikk nyomtatása

A PORT.hu az egyik legnagyobb hazai online regionális szereplő. A mára már száz főt foglalkoztató, egymilliárd forint éves forgalommal bíró cég kulturális programajánló oldalaival hat országban van jelen,utoljára 2000-ben jutott tőkéhez. Veszelovszki Zsolt a portál mögött álló Port Data Kft. alapító tulajdonosa nem kifejezetten tankönyvszerű eszközökkel irányít, megőrizve a cég függetlenségét, miközben elismeri, hogy a nagyobb piacokra partner nélkül nem tudnak betörni.

digibiz.hu: Számomra szimbolikus, hogy a PORT.hu reklámjának Ön a hangja. Meddig nem teher egy cég számára az alapító tulajdonos?
Veszelovszki Zsolt: Őszintén szólva én nem hiszek a közismert közgazdaságtani tételben, amely szerint amíg a tulajdonos viszi a céget, addig az halálra van ítélve, amikor végre eltávolodik, akkor az felvirágzik.

Ha kitalálok és bevezetek egy új szolgáltatást, akkor számomra az első és legfontosabb szempont az, hogy nekem tetszik-e. Én, mint az első felhasználó, akár száz másik véleménnyel szemben azt érzem-e, hogy jó. Klasszikus eszközökkel, így piackutatással, referenciacsoportok és különböző tesztek bevetésével csak piackövető termékeket lehet bevezetni. Nem alkalmasak a piacteremtés támogatására. Az gondolom, hogy a programadatbázisok területén képes vagyok pár évre előbbre látni az igényeket, így a szolgáltatásainkkal a piac előtt tudunk járni.

d: Egy bizonyos cégnagyságig ez lehet, hogy működik, de meddig lehet megérzésekre építve, egy személyben dönteni stratégiai kérdésekben?
V.Zs.: Szerintem az iPhone vagy az iPad is egy ember döntése volt. Steve Jobsnak be kellett vállalnia a kockázatot, hiszen mindkettő egy piacteremtő termék volt, aminek a fogadtatását egyszerűen nem lehet előre teljes mértékben letesztelni.

d: Nyilván segítenek a megérzések, de mi van akkor, ha valamit nem vesz észre? A Port például mintha lemaradásban lenne a közösségi szolgáltatások terén, pedig feltehetően nagyon sok azonos érdeklődésű ember keresgél az oldal felületein, akik egy adott program iránt érdeklődnek. Mégsem oszthatják meg az élményeiket.
V.Zs.: Még valóban nem. Egy-egy közösségi típusú szolgáltatás rettenetesen erőforrás igényes, ezért elsősorban a megtérülését kell megvizsgálni. Vagyis alapvetően hiszek a közösségi szolgáltatásokban, de üzleti értelemben még nem látom azt a modellt, amelyre építeni tudnánk. Mint ahogy a mobillal is nagyon sokáig vártunk, mert azt mondtam, hogy majd ha megérkeznek a hirdetők, akkor kell belépünk arra a piacra. Mi már egy kicsit ráérünk, a piaci helyzetünknél fogva lehetünk megfontoltabbak.

d: A cégek és magánszemélyek által birtokolt Portdata Kft. a cégcsoport központja, amely az alaprendszert működteti és értékesíti, és amelyhez  számos leányvállalat, projektcég tartozik. Az egyik legfrissebb a Port Travel Kft. A szektor látszólag még nem állt fel a válság okozta sokkból, Önök mégis üzleti lehetőséget látnak az utaztatásban?
V.Zs.: A Port.hu oldalain naponta háromszázezer ember különböző kulturális események iránt érdeklődik. Sok esetben egy másik városban, országban előadott színházi előadásra vagy koncertre kíváncsiak, és a helyszínen akár egy vagy több estét is hajlandóak eltölteni. Nekik szeretnénk olyan csomagokat kínálni, amelyekben egyrészt eljuttatjuk őket az eseményre, másrészt szállást és kiegészítő programokat ajánlunk. Ez lehet egy londoni koncert, de lehet egy premier egy magyar vidéki színházban.

d: Vannak erre nemzetközi példák? Vagy megkutatták a piacot, hogy erre mekkora és milyen igény mutatkozik, vagy ez is egy, az Ön piaci megérzései közül?
V.Zs.: Nem néztem utána a nemzetközi példáknak, ez is inkább egy reggeli fogmosás közben született elhatározás volt.

d: A cég teljes stratégiája ilyen spontán módon épül fel?
V.Zs.: Az ötletek jellemzően így születnek, az azonban egy másik kérdés, hogy mikor sikerül megvalósítani, azaz, hogyan épül be a stratégiába. Ez utóbbi az aktuális piaci környezettől és a mi piaci helyzetünktől függ. Régebben gyakran talán túl korán ugrottunk bele fejlesztésekbe, ma már azt mondjuk, hogy megvárjuk, amíg az adott piac megérik annyira, hogy érdemes legyen belépni, ahogy erre a mobilos szolgáltatások kapcsán már utaltam. Vannak ötletek, amelyek már nyolc éve várnak a megvalósításra.

d: Ez a fajta megfontoltság alapvetően a külső körülmények kényszeréből fakad, vagy Ön, mint első számú döntéshozó lett türelmesebb?
 V.Zs.: Azt hiszem mindkettő. Egyrészt van a cégen belül két pénzügyi vezető, akik szigorúan behúzzák a féket, ha azt látják indokoltnak, nyilván alapvető tényező az aktuális piaci környezet, amely most nem a legkedvezőbb, de ide sorolnám a szűkös fejlesztői kapacitásunkat is. Másrészt kétségtelenül én is változtam, és persze ma már rengeteg egyéb feladatom is van a cég működtetése kapcsán. Mert közben a cégcsoport is megnövekedett, ma már - beleszámolva a regionális irodákban tevékenykedőket - körülbelül százan dolgoznak a szolgáltatások előállításán.

d: A Port.hu-nak ma hat országban vannak irodái. Miért éppen Bukarestben nyitották meg az első irodát? Ismerte a piacot, vagy itt ismét a megérzéseire hallgatott?
V.Zs.: Már 1996-ban úgy építettük az adatbázist, hogy alkalmas legyen a nemzetközi hasznosításra. Két évvel később kezdtünk el intenzíven gondolkodni a regionális terjeszkedésen. A délszláv háború miatt sok országot eleve kizártunk, Csehországot drágának találtuk, a szlovák piac pedig nagyon kicsi volt. Végül Románia mellett döntöttünk, mert kétszer akkora piac mint Magyarország, és akkor még egy nagyon fejletlen internetes piaccal rendelkezett, olcsó volt a munkaerő, kedvezőnek találtuk a feltételeket a belépéshez.

d: És mi volt a következő lépés? Helyi portálokkal vették fel a kapcsolatot?
V.Zs.: Nem, 2000-ben egyszerűen elutaztam Bukarestbe. Sétáltam a városban, igyekeztem felfedezni azokat a helyeket, amelyekről azt gondoltam, hogy oda kultúrával foglalkozó emberek járnak. Találtam egy-két dzsesszkocsmát, naponta megfordultam bennük, beszélgettem az ottaniakkal, elmeséltem, hogy miért jöttem. Gyorsan kialakult az a kör, akik valóban tudtak segíteni. Az egyik ilyen dzsesszkocsma ahová jártam, a Green Hours, amelynek egy alternatív színház is működik a pincéjében. Az egyik este leült mellém a tulajdonos, akit nagyon érdekelt, hogy mit szeretnék ott csinálni. Kiderült, hogy nagyon hasonlóan gondolkozunk, attól kezdve rengeteget segített. Jelenleg az ő bátyja a bukaresti cégvezetőnk.

d: Nem tipikus módszer. Mennyi idő múlva nyílt meg az iroda?
V.Zs.: Egy év múlva, 2001-ben elindítottuk a szolgáltatást.

d: Gondolom addigra azért megismerték a piacot is.
V.Zs.: Annyit tudtunk, hogy nincsenek versenytársak, és nyilvánvaló volt, hogy ha már kifejlesztettünk egy terméket, amely nagy részben használható egy másik országban, akkor ott biztosan olcsóbban fogunk piacra lépni. De az indulás nagyon nehéz időszak volt. Részben mert nagyon szűkösek voltak az anyagi forrásaink, másrészt nagyon gyenge volt a menedzsment, kétszer kellett váltani, mire a jelenlegi cégvezetőnk  elvállalta a pozíciót. Az első irodavezetőnk egy írónő volt, a második egy matematikus, a mostani egy színész…

d: Menedzsereket elvből nem kerestek?
V.Zs.: Nem használtunk fejvadászokat, nem volt rá pénzünk. De itt a bizalom a legfontosabb, az, hogy emberileg együtt tudjunk működni. Legegyszerűbben úgy mondhatnám, hogy a helyi kulturális szereplőket jól ismerő, szimpatikus embert kerestünk.

d: Mikor hozott pénzt először a román iroda?
V.Zs.: Három éve nyereséges az ottani cégünk.

d: Ezek szerint az első iroda hét évig veszteséges volt, ennek ellenére közben folyamatosan terjeszkedtek.
V.Zs.: Így van, nagyon komoly feszültségek mellett, mert természetesen nem állt minden forrás a rendelkezésünkre. De nem volt más választásunk, mert az alaprendszer működtetése épp attól lesz egyre költséghatékonyabb, hogy egy bővülő cégcsoportot szolgálunk ki vele. A romániai irodában ma már tizenöten dolgoznak, a legújabb szerbiai irodánkban négyen.

d: A szerb iroda is ilyen spontán előzmények után nyílt meg?
V.Zs.: Belgrádba négy évvel az iroda megnyitása előtt mentem ki az első terepszemlére. Idén az év elején Kijevben jártam. A bukaresti iroda megnyitása óta azért természetesen bővült az eszköztár, sokkal tudatosabb stratégia mentén jelenünk meg, de továbbra is a személyes benyomások a legfontosabbak.

Kijevben például három napig néztem a várost, csak az óriásplakátokról csináltam körülbelül kétszáz fotót.  Így fel tudjuk mérni az események médiapartnereit, kiderül, hogy hányan vannak, főleg kik támogatják a rendezvényeket, látjuk, hogy sok kis cégről van-e szó, vagy esetleg nagyobb cégek, multik is megjelentek-e már szponzorként? Ez számunkra megmutatja a piac fejlettségi fokát.

De emellett megjelenünk a helyi internetes konferenciákon, bemutatkozunk, elmondjuk, hogy mik a terveink, milyen szolgáltatásaink vannak. Tárgyalunk a helyi piaci szereplőkkel. Ezt követően általában egy éven belül elindítjuk a szolgáltatást.

d: Minden iroda esetében hét-nyolc évig tart, amíg elfogadja a piac és nyereségessé válik?
V.Zs.: Nem, ahogy az irodák működési költsége is teljesen eltérő, a megtérülés is változó. Természetesen a befektetett összeg nagysága is alapvetően meghatározó. A mi esetünkben legalább egy évig tart, amíg egyszerűen csak prezentáljuk az adatokat, amíg a piacban kialakul a bizalom és elkezdenek hiteles adatforrásként tekinteni ránk.

Ráadásul a bizalom kétirányú, mert az adatforrásnak is meg kell bíznia bennünk, ebbe az irányba is jó kapcsolatokat kell kialakítanunk. Ez utóbbi talán a legnehezebb, a kapcsolattartás a szerkesztőségekkel, színházakkal, eseményszervezőkkel mert az, hogy az adatok időben és megfelelő minőségben rendelkezésünkre álljanak, még mindig alapvetően a kapcsolatokon múlik.

Magyarországon a PORT.hu-nak ez ma már nem probléma, hiszen ismert márkává váltunk, szívesen működnek velünk együtt. De például Szerbiában most pontosan ugyanaz a helyzet, mint itthon mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, egyszerűen nem vesznek még komolyan minket, és folyamatos felügyeletet igényel, hogy az adatok időben megérkezzenek.

A bevételeink pedig minden piacon az adatok továbbértékesítéséből és a hirdetésekből származnak, ezért ezt az időszakot mindenhol finanszírozni kell. A szerbiai irodától azt várjuk, hogy két-három éven belül nyereséges legyen.

d: Miből finanszírozták a terjeszkedést?
V.Zs.: Nem vontunk be további tőkét a meglévő forrásainkból, bevételeinkből fedeztük az új irodák megnyitását. Egyedül Horvátországban álltunk össze egy közös cégbe a német Bertelsmann kiadóvállalattal. A 2009-10-es év pedig a túlélésről szólt, nem maradt forrásunk a fejlesztésre, de ezt minden cég, amelynek nincs komoly tőke a hátterében elmondhatja magáról.

d: Miért nincs erős tőkeháttere a PORT.hu-nak? Felteszem, hogy sok befektető érdeklődik a cég iránt. De Ön mintha nem elsősorban az üzletet látná benne…
V.Zs.: Igen, ebben van valami. Én nem a cégben gondolkodom, hanem a projektben. Tulajdonképpen valóban arra megy, amerre az én elgondolásaim viszik. És tény, hogy nem tekintek rá klasszikus értelemben vett üzletként. 2002-ben az egyik cégtársam javasolta, hogy adjuk el, mert a csúcson van az ára. Én akkor rájöttem, hogy engem nem érdekel az ára, mert nem akarom eladni.

Engem nem a rövid távú profitmaximalizálás érdekel, hanem az, amit a PORT.hu képvisel, ami valamiféle kultúrmisszió is egyben. Ezt a jelenlegi tulajdonostársak elfogadják.

Az viszont már szigorú üzleti racionalitás, hogy ha azt szeretnénk, hogy a PORT.hu tizenöt év múlva is
itt legyen a piacon, ahhoz nélkülözhetetlen a regionális terjeszkedés, amihez természetesen profitot kell termelni a cégcsoportnak

d: A tőke hiánya vezetett ahhoz, hogy nem sikerült betörniük a török piacra?
V.Zs.: A török piac hatalmas, a PORT.hu-nak valóban nincs olyan tőkeereje, hogy egyedül, az üzleti siker reményében felvegye a versenyt a hazai szereplőkkel egy ekkora piacon. Ugyanígy nincs esélyünk egyedül Oroszországban vagy Lengyelországban. És lehet, hogy valamely nagy szereplő már meg is előzött minket. Amerikai cégek uralják nemzetközi szinten ezt a piacot, akik világszerte jelen vannak, és folyamatos a koncentráció, szerintem középtávon 2-3 szolgáltató maradhat talpon, mert nagyon drága a fejlesztés.

Törökországban egyébként fél évig tárgyaltunk az egyik legnagyobb piaci szereplővel, végül a negyedik körben elakadtak a tárgyalások. Pontosan nem derült ki, hogy miért, hirtelen abbamaradt az érdeklődés. Feltehetőleg a partnerünk belső, talán üzleti problémái miatt. Volt egy mentalitásbeli különbség is, de az nem lehetett volna akadály.

d: Azért folyik a befektető keresés?
V.Zs.:  Nagyon várom a befektetőket.

d: Más várni, mint keresni.
V.Zs.: Kétségtelen, hogy ebben nem vagyok aktív, nem járok például befektetői fórumokra. Lehet, hogy már sokkal előrébb járnánk, és a projekt érdekében ezt meg kellett volna tenni. Lehet, hogy ezt elrontottuk. Ehhez már nem volt elég erőm, vagy nem szántam rá elég energiát.

d: Mit vár 2011-től?
V.Zs.: Ideális piaci körülmények között folytatni tudjuk a terjeszkedést: Boszniában, Albániában, Ukrajnában akár már idén indulhat a szolgáltatás. Ukrajna nagyon fontos lenne annak érdekében, hogy utána megjelenhessünk a 280 milliós orosz piacon, ahol a legnagyobb programajánló oldal Port.hu méretű, ezért azt gondolom, hogy bőven van benne potenciál.

d: A digitális televíziózás új piacot teremtett, amelyen a PORT.hu Magyarországon piacvezető, mert a televíziók programjait a netes és kábeles tévészolgáltatók elsősorban a PORT.hu-tól vásárolják.  De a televíziózás és az internet közeledése vajon nem vezet-e a teljesen "on demand" televíziózásig, ahol már nem egy előre meghatározott programrend szerint érkeznek a műsorok, hanem a néző maga válogat?
V.Zs.: A műsorok egy részére ez igaz lehet, de ez a folyamat 2011-ben még csak éppen megkezdődik.  Az élőben közvetített műsorok esetében, legyenek azok politikai, sport vagy akár kulturális események, mindig lesz jelentősége annak, hogy mikor kezdődnek, ezért még sokáig szükség lesz a PORT.hu szolgáltatásaira, így például a video on demand (VOD) szolgáltatásokhoz a 80 ezres filmadatbázisunkra.

d: Köszönöm az interjút!  

    
1 hozzászólás 

2011.
03.17.
00:33

timurx
Nem olvastam el a cikket, csak rákerestem az 'orosz' szó előfordulására -- vajon mi áll a vakmerően ambiciózus cím mögött.
(Ambiciózus, például, mert az orosz internetben kb. 2 nagyságrenddel nagyobb cégek operálnak).
Tehát a riportalany egy mellékes mondatban elképzeli, hogy elmenne valamikor egyszer az orosz piacot meghódítani. Itt puffan a címben lévő patron?! Bulvársajtós újságírói fogásnak tűnik.

Majd elolvastam -- azt nem tudtam meg, hogy mitől is lenne versenyképes a port.hu nem provinciális piacokon. Pl. mivel kelthetné fel egy orosz partner érdeklődését.

1

 HOZZÁSZÓLOK

Ossza meg véleményét a cikkel kapcsolatban!


Név:

E-mail: (Nem jelenítjük meg)

Milyen nap van ma? (pl. hétfő)

 

Legolvasottabb

Legfrissebb

Hírlevélre feliratkozás

Google Docs vagy Dropbox?

További villámkérdések  Szavazás állása

Akcióban a szezonális termékek

A webáruházak többsége nem készül külön akcióval a nyárra, inkább az őszi és téli időszakhoz hasonlóan a szezonális termékeket kínálják kedvezménnyel. Az internetes üzletek a válság miatt nem változtattak az árazási szokásaikon, azonban így is növelték vásárlóik számát.

Nyári akciók nélkül is bővülnek a webshopok Nyári akciók nélkül is bővülnek a webshopok

Kövessen bennünket Kövessen bennünket facebook-on! Kövessen bennünket twitter-en! Kövesse RSS csatornánkat!

Hirdetés

Vállalkozói negyed
Friss hírek, információk, naprakész tudás, főleg vállalkozóknak

NewsAgent

Szavazás

Volt már problémája interneten vásárolt termékkel?

Szavazás állása  Szavazás állása

Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés