Hivatalból eltiltva - Akiket hiába keresünk a Facebookon

Szerző: W.J. Forrás: digibiz.hu

Címkék: közösségi oldal | Facebook

2010.
09.06.
14:02

1 hozzászólás

Betűméret csökkentés Betűméret növelés Küldés e-mailben Cikk nyomtatása

Mindenkinek lehet olyan ismerőse, aki bár aktív internethasználó, mégis nagy ívben elkerüli a közösségi oldalakat. Hogy miért? Egy részük állítólag azért, mert "hivatalból" tilos megjelennie a webes nyilvánosság előtt. Persze azokról is csak sejtéseink lehetnek, akik szolgálatot teljesítenek, amikor éppen lájkolnak.

A városi legenda igen érzékeny műszer: azonnal jelzi, ha valahol valaminek a mögöttesét kell keresni. Nincs ez másként a közösségi oldalakkal kapcsolatban sem, ráadásul rögtön adott a kommunikációs felület is arra, hogy a "jólértesültség" világgá kürtöltessék. Szóval: széles körben elterjedt nézet szerint mindenféle jogszabályok meg titkos leiratok írják elő, hogy kinek, milyen funkciót betöltve kell távol tartania magát a Facebook vagy az iwiw jelentette privát nyilvánosságtól. Illetve azt is, hogy kinek kell hivatalból szaglásznia adataink után.

Ha van, azért nem tudunk róla, mert titkos

deviantart.comNyomoztunk tehát mi is egy kicsit, hogy kiderítsük, létezik-e valóban ilyesfajta rendelkezés. Lényegében azoknak van igazuk, akik rávágják: nincs, soha nem is volt. (Illetve valamilyen rendelkezés létezését abszolút értelemben dőreség volna kétségbe vonni, hiszen ha titkos, akkor azért titkos, nehogy valami firkászféle meg tudjon szellőztetni róla valamit.) A másik oldalról pedig arról sem fogunk adatot találni, hogy kik azok, akiknek hivatalból fenn kell lenniük, akiknek egyenesen munkaköri kötelességük fedett módon kutatni ezeken az oldalakon: egyesek szerint maga az iwiw nem más, mint a nemzetbiztonságiak, az adóhivatal meg minden más hivatalos szerv kincsesbányája.

Persze, nyilvánvalóan létezhet olyan kapcsolati modell, amellyel ezek az intézmények megszerezhetik bárkiről az általuk fontosnak vélt információkat. Azt, hogy egy, mondjuk, a Nemzeti Nyomozó Irodát információval ellátó rendőr vagy egy, a nemzetbiztonságért felelős katonai vagy polgári beosztott kutat valaki után egy konkrét ügyben, praktikus megoldásként kell felfogni, viszont az APEH-nek kár volna ilyen jellegű információszerzésre pazarolnia az energiáját: az ő adatbázisaikban nagyságrendekkel több adat áll rendelkezésre valamennyi állampolgárról, mint amennyit a közösségi oldalak valaha is kitermelnek.

Szívesség a Nagy Testvérnek

Az egyetlen valamire való szál, amelyet el lehet csípni a témával kapcsolatban, négy évvel ezelőtti: nagy port kavart akkoriban az online médiában egy ajánlás, amely a vezető tisztviselők, illetve bizalmas munkakörben dolgozók figyelmét igyekszik felhívni a közösségi portál használatának kockázataira. Legelőször a Figyelőneten lehetett olvasni erről, az iwiw-vel kapcsolatos nemzetbiztonsági aggályokra figyelmeztető, a Nemzetbiztonsági Hivataltól érkezett levélről. A cikk állítása szerint a levelet egészen osztályvezetői szintig megkapták az akkori köztisztviselők. (Az esetleges magánéleti zűrje miatt zsarolhatóvá váló köztisztviselő ugyanis valóban kockázatos láncszem az államigazgatás gépezetében - egy ártatlan kicsapongásról szóló információ is végletes hatású lehet egy bűnszervezet birtokában.) Rajtuk kívül a Népszava 2007-es tudósítása szerint az akkori minisztérium humánpolitikai vezetője is azzal fordult a rendőri vezetőkhöz, hogy hívják fel beosztottaik figyelmét a részletes személyi adatok megadását igénylő internetes oldalak biztonsági kockázatára.

Az ilyen ajánlásokat pedig Magyarországon, magyar állami állásban erősen ajánlott volt mindig is figyelembe venni, s az érintett kör az azóta az iwiw-vel szemben erőteljesen teret nyert Facebookra nyilván ugyanúgy érvényesnek tekinti ezt a nemhivatalos rendelkezést. "Az adataink közzétételével bizonyos értelemben szívességet teszünk a Nagy Testvérnek. Viszont nem tartom valószínűnek, hogy a Nagy Testvér az iwiw-en keresztül el akarna kivétel nélkül mindenkihez jutni. Ma már nem ilyenek a Nagy Testvérek" - mondta akkoriban Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő.

Hogy közelebb kerüljünk a témához, értelem- és reflexszerűen most is beütöttük az nbh.hu-t: van-e valami újabb intelem. Persze ma már Alkotmányvédelmi Hivatalnak hívják őket, a site nyitólapja tudósít is erről, meg arról, hogy "fejlesztés alatt". Egyet kattintva előtűnt a korábbi elnevezésű hivatal oldala, ott viszont a dokumentumok között már nem leltük nyomát a 2006-os állásfoglalásnak.

Nem működik a sztálini retus!

Hogy valóban létező veszély lehet-e a túlzott nyilvánosság? Az átlagos, szürke masszába tartozó egyedek számára aligha - ha beérik azzal, hogy 10-15 év múlva is az átlagos szürke masszát tekintik majd a saját közegüknek. De akiknek nagyobb szabású, távlatos elképzeléseik vannak, jobban teszik, ha csak nagyon szűrve adnak meg magukról információkat a nyilvánosságnak. A közkeletű önmegnyugtatással szemben ugyanis a közösségi oldalakról nem lehet kiretusálni a kényelmetlenné váló egykori kapcsolatokat, mint ahogy ez Sztálin idején vagy éppen a gödi szocialistáknál megtörténhetett.

A közösségi oldalak olyan bonyolult, agyonindexált adatbázisokra épülnek, amelyekből nem lehet egyszerűen kivenni valamelyik elemet, mert akkor az egész rendszer összeomlik - árulta el a technológia területének mélységeit ismerő - és "természetesen" név nélkül nyilatkozó - informátorunk. Vagyis önmagában a Facebook-, iwiw- stb. adatlap törlése is édeskevés: rákerül ugyan kapcsolatainkra egy fehér lepel, s ezáltal közönséges halandó számára láthatatlanná válnak, viszont fizikailag egyszerűen benne kell maradniuk az információknak a közösségi oldal adatbázisában a hozzájuk kapcsolódó indexek miatt. Innen kezdve pedig már csak a szakmai hozzáértésen múlik, mikor hull le valakiről az a bizonyos lepel.

A kétféle internet és a szürke zóna

Szakértőnk szerint kétféle internet létezik. Az egyiken elvárjuk a teljes anonimitás garantálását (például amikor név nélkül kommentálunk valamilyen hírfolyamot), a másikon pedig azt, hogy higgyék el: tényleg azok vagyunk, akinek mondjuk magunkat (ilyenkor valamilyen ügyet szándékozunk intézni a neten keresztül). A baj az - állítja a szakértő -, hogy a két internet technológiailag egy és ugyanaz, a közösségi oldalak pedig valahol a kétféle internet közötti "szürke zónában" helyezkednek el.

Ami pedig az egyes személyek esetleges gazdasági kapcsolatrendszerének, a hozzájuk kapcsolódó cégek összefonódásainak feltérképezését illeti, arra Magyarországon is létezik pénzért, legálisan megvásárolható szolgáltatás.
    
1 hozzászólás 

2010.
09.06.
18:42

lucia
Mostanában azt vettem észre, hogy több ismerősöm használja csak a monogramját a Facebookon. Van akik élete nyitott könyv lett, mások bezárkóztak a közösségi oldalakon. A valóság beszivárgott :) ....kell félni??

1

 HOZZÁSZÓLOK

Ossza meg véleményét a cikkel kapcsolatban!


Név:

E-mail: (Nem jelenítjük meg)

Milyen nap van ma? (pl. hétfő)

 

Legolvasottabb

Legfrissebb

Hírlevélre feliratkozás

iPhone vagy Blackberry?

További villámkérdések  Szavazás állása

A hazai netezők nem fogékonyak a webkettőre

Szabó Mártonnal, az iWiW alapítójával és korábbi vezetőjével csendes leköszönése alkalmából beszélgettünk. Távozásának egyszerű az oka: 8 év alatt elfáradt. Továbbra is segíti tanácsaival az Origo-t de most inkább pihen és utazik. Twitterezni valószínűleg nem fog, de a blogírást elképzelhetőnek tartja. Mint mondja, sosem volt még ennyire érdekes a social media világa, a fejekben viszont volna mit helyére tenni. Mi nagyon örülnénk, ha belefogna, mert Marcit jó hallgatni. Nehezen is tudtuk abbahagyni, így a vele készült interjút két részletben közöljük, rövidített videóanyaggal spékelve.

"A hazai netezők nem fogékonyak a webkettőre" - interjú Szabó Mártonnal, az iWiW korábbi vezetőjével 

Kövessen bennünket Kövessen bennünket facebook-on! Kövessen bennünket twitter-en! Kövesse RSS csatornánkat!

Hirdetés

Vállalkozói negyed
Friss hírek, információk, naprakész tudás, főleg vállalkozóknak

NewsAgent

Szavazás

Volt már problémája interneten vásárolt termékkel?

Szavazás állása  Szavazás állása

Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés